gyerekeknek · mese

Masni Mese: Cikk-Cakk 4. fejezet: Egy hangos délután

cikkcakk_cimÍrta: Gulyás-Gibicsár Éva

Illusztráció: Káposztás Judit

cikkcakk4_teazas0002

Cikk-Cakk frissen ébredt. Hasra fordult, és borzas fejét mancsiba támasztva, könyökölve nézte a kislányt. Ahogy így csodálta, hirtelen valami csiklandós érzés kezdett szaladgálni az orrában. Kicsit megmozgatta, de a helyzet semmit nem változott.

– Háhápci – tüsszentett egy nagyot, akarta ellenére.

– Egészségedre – kuncogott a kislány, és nyújtózkodott egyet.

– Felébredtél? – kérdezte Cikk-Cakk olyan kedvesen, ahogy az egy cikk-cakkos bundájú farkastól elvárható, közben vakargatta az orrát.

– Ki nem ébredt fel erre a hangzavarra, amit csaptál? – morgott Holafüle, és átfordult a másik oldalára, szorosan a fülére húzta a takarót.

– Én is szoktam tüsszenteni – állapította meg a kislány, majd izgatottan felugrott. – Ma teadélutánt rendezünk.

– Ez csodálatos – mondta vékony hangon a takaró alól kilógó két hosszú bolyhos fülecske. Vagyis a gazdája természetesen, Puszi Nyuszi.

Nem sokkal később, egymás szavába vágva, Anyácskának is elújságolták ezt a remek tervet. Elvárásaiknak megfelelően Anyácska is egyet értett a délutánnal kapcsolatos elképzeléseikkel, és felajánlotta a segítségét.

Egy kis piros asztal került a szoba közepére, rá az ünnepi alkalmakra tartogatott fehér terítő és négy kicsi szék. Egy sárga, mint a nap. Egy kék, mint az ég nyáron. Egy zöld, mint egy béka. Egy pedig barna, csakúgy, mint Cikk-Cakk bundája.

A szobát átjárta egy kis izgalom és egy kis ünnepi hangulat is.

– Foglaljatok helyet! – mondta Anyácska, és mosolygott. A kislány ült a sárga székre. Cikk-Cakk természetesen a barna székbe ült. A kék székben a baba kapott helyett, míg a zöldben Cikk-Cakk számára még ismeretlen játékok, egy medve és egy macska ültek. Puszi Nyuszi bebújt az asztal alá. Holafüle pedig az ágyról szemlélte az eseményeket, amikhez állítása szerint ő már túl öreg.

– Babácska vagyok – kezdett bele a kék széken ülő vendég. Cikk-Cakk jól megnézte magának. Lila szoknyát és rózsaszín pólót viselt Babácska. Apró orra volt, és gyönyörű fekete szemei, gyönyörű sötét fonalhaja. Úgy ült ott, mint aki már jó sok ilyen teadélutánon részt vett.

– Te ki vagy? – fordult Cikk-Cakk felé kérdően.

– Sziasztok! Cikk-Cakk vagyok, a farkas – mondta udvariasan Cikk-Cakk.

– Sziaa! – kiáltották felé kórusban, olyan hangon, hogy Cikk-Cakk máris mosolygott, és érezte igencsak jó teadélutánnak néznek elébe.

– Pici Maci vagyok. Nagyon szeretem a teadélutánt – válaszul kuncogás hallatszott.

– Cicuska vagyok, már sokat hallottam Rólad, örülök, hogy megismerhetlek – mutatkozott be a mackó mellett kuporgó kiscica.

– Én pedig hoztam a teát Csillagom – lépett be a kislány anyukája egy tálcával.

A tálcán volt öt apró csésze, és egy kisebb kanna. Anyácska vigyázva öntött mindenkinek, és elindult a konyhába a sütikért.

– Ilyenkor még nagyon forró a tea – fordult Cikk-Cakk felé Babácska, felhúzott orrocskával.

– Meg kell fújni – vágta rá Pici Maci gyorsan, és Babácskával, és a kislánnyal együtt már csücsörítettek is.

Cikk-Cakknak egyértelműnek tűnt a feladat. Csücsörített ő is, amikor hirtelen ismerős érzése támadt.

Az orrában. Végig sem tudta gondolni, már be is következett. A tüsszentés. Pontosan a csészéje irányába. Ijedten nézett körül a hirtelen támadt csendben.

cikkcakk4_teazas0001

– Egészségedre – mondta a kislány, majd kitört belőle a nevetés. Ezt követően hallatszott még Pici Maci el-elcsukló kuncogása, Babácska guruló kacaja, Puszi Nyuszi sikítós vinnyogása, és még Holafüle hangos hahotája is felharsant.

– Köszönöm Csillagom! – szipogta Cikk-Cakk, és megkönnyebbülten csatlakozott a nevető kórushoz. Egészen sokáig mást sem csináltak, csak nevettek.

– Ki kér sütit? – lépett be a derűs szobába Anyácska egy tál illatos csokis kuglóffal, melyet apró darabokra felvágott.

Mindenki rávetette magát a finomságra, és mosolyogva majszolták a piros asztal körül.

– Legközelebb, ha a tüsszenést érzed, tedd a mancsaidat az orrod elé! – mondta Babácska.

– Tele szájjal nem beszélünk! – tette hozzá sietve Pici Maci.

– A teát megfújjuk, ha forró! – próbált csatlakozni a beszélgetéshez Cikk-Cakk.

– Evés után kezet mosunk! – mosolygott a szőke apróság, és már meneteltek is be a fürdőszobába. Puszi Nyuszi természetesen ugrált, ahogy Cikk-Cakk is, mint minden alkalommal, amikor együtt mentek valahova.

Ezután összebújva ültek az ágyon, és számba vették az összes eddigi teadélutánt és délelőttöt. Cikk-Cakk mosolyogva hallgatta őket, majd valahogyan véletlenül és lassan elszunyókált.

– Aludni jó – motyogta félálomban.

—-

Az összes Cikk-Cakk mesét itt találod!

Van kedved molyolni? Molyolóinkat itt találod!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s