gyerekeknek · mese

Újra mese a Masnin! Lőrincz Judit Lívia: Leon a városban 1. rész

Újra mese a Masnin! Fogadjátok szeretettel Lőrincz Judit Lívia mesesorozatát, melyet mostantól hat héten át, hetente kétszer olvashattok nálunk! Ismerkedjetek meg Leonnal, a kaméleonnal, aki másra vágyott…

Az őserdő csupa csoda és izgalom: virágok nyílnak, színes madarak röpködnek, folyók áradnak, állatok vívnak élet-halál harcot egymással. De Leon unja a dzsungelt. Ő itt mindenből kimarad. Őt mindenki semmibe veszi. Átnéznek rajta.

mese_01_1

Nos… lehet, hogy ehhez az is hozzájárul, hogy Leon egy kaméleon, és a levelek között úgy elbújik, mintha ott sem lenne. A színét változtatva teljesen beleolvad a környezetébe. Nem veszik észre a ragadozók, ezért nem falják fel. Nem veszik észre a legyek és a szúnyogok – egy hosszú nyelvcsapással elkapja és megeszi őket. Biztonságban van, és jóllakott. De Leont ez nem vigasztalja. Izgalmakra vágyik.

Hallja a madarak csivitelését, akik egy közeli város mozgalmas mindennapjairól pletykálkodnak. Ismeretlen dolgokról: autókról, házakról, kávézókról és emberekről. Benzinkutakról, vonatokról és strandokról. Leon elhatározza, hogy elmegy a városba. De ami a madaraknak tíz perc repülés, az neki egy kicsit tovább tart.

mese_01_2

Elindul, levélről levélre kapaszkodva, nem siet – a kaméleonok sosem sietnek –, és mintegy másfél év után eljut egy poros úthoz. És vár. Még maga sem tudja, mire, de az út vezet valahová, talán pont a városba.

Pár nap múlva arra jön egy sportautó. Piros, csillogó kabrió, hangos zene, fiúk és lányok nevetgélése hallatszik belőle. Leon elámul: micsoda klassz buli! Sosem látott még ilyen csodát! És milyen gyors! Itt a lehetőség, hogy Leon felszálljon rá, de mire észbe kap, zsssummmm, az autó elszáguld mellette. Leont hatalmas porfelleg teríti be.

Most már nem láthatatlan, hanem szürke, és ettől hirtelen pánikba esik. Keresnie kell egy pocsolyát, amelyben megfürödhet. Szép lassan, ágról ágra kapaszkodva elindul vissza a dzsungelbe. Két hete araszol, amikor megdördül az ég, és hatalmas zivatar csap le az erdőre. Az eső lemossa a kaméleonról a port. Ez a probléma megoldódott, indulhat vissza.

Az út fölé hajló ágba kapaszkodva, ismét vár. Nem bánja, egész eddigi életében levelekbe kapaszkodva várt, pár nap már igazán nem számít. És most már legalább tudja, hogy mire vár, egy csillogó, piros sportautóra. Egy hét múlva meg is érkezik. Brrmmmm, brrrmmmm, már messziről hallani a kipufogó basszusát. Leon készen áll. Amikor az autó pontosan alá ér, minden bátorságát összeszedve elengedi az ágat. Behunyt szemmel zuhan, és várja, hogy az egyik csinos lány ölébe érkezzen. De ehelyett az útra pottyan, kicsit meg is üti a térdét. Az autó túl gyors volt, Leon elvétette az ugrást. Neki luxus helyett ismét csak a porfelhő marad. De sebaj, Leon tanul a hibáiból. Már nem indul tócsát keresni, inkább közelebb húzódik a fatörzshöz, és kivárja a következő záport. Szerencsére nem kell sokat várakozni, pár nap múlva Leon újra tisztán és reménykedve kuksol az út feletti ágon.

mese_01_3

A piros autó minden héten, pontosan ugyanabban az időben suhan el Leon alatt az úton. Leon minden héten, pontosan ugyanabban az időben landol az út porában. De nem adja fel! Újra és újra várja a járgányt.

Brrr-khhrr-khrrr, brrr-khhrr-khrrr! Mi ez a furcsa zaj? Leon fél szemét a hang irányába fordítva figyel. A láthatáron feltűnik valami. Nem piros és nem gyors. Egy teherautó. Óvatosan, csigalassúsággal döcög, kerülgeti a kátyúkat. A platóján hatalmas gyümölcshalom. Rozsdafoltos és koszos, a benne ülő, pocakos és bajszos sofőr aligha nevezhető csinosnak. De talán mégis ez a szakadt jármű lesz Leon szállítója az izgalmas életbe. Lassabb és nagyobb egy sportautónál. Leon úgy érzi, az esélyei százszorosára nőttek. A teherautó egyre közelít. A kaméleon két szemét egy irányba fordítja. A jármű az ág alá ér… Leon roppant mód koncentrál… a teherautó éppen az ág alatt megáll. Az ajtaja kinyílik, és a sofőr kiugrik belőle. Eltűnik a bokrok között, de pár perc múlva megkönnyebbült sóhaj kíséretében újra előkerül és visszaül. A kaméleon ezalatt elengedi az ágat, és pontosan a gyümölcshalom közepébe zuhan. Örömét az sem árnyékolja be, hogy a puha mangók helyett pont egy kemény kókuszdióra esett. Kit érdekel?

mese_01_4

A teherautó komótosan zötyög. Leon élvezi az utazást, a száguldást. Még soha nem jutott el ennyire gyorsan ilyen messzire. Pár óra múlva megváltozik a táj. Házak, kertek, benzinkutak, boltok tűnnek fel az út két oldalán. Aztán a teherautó begurul egy zsúfolt piacra, és a kaméleont egy doboz mangóval együtt kipakolják egy standra. Leon felmászik a bódé tetejére, és körülnéz. Ameddig a szem ellát, színes ruhák és szatyrok kavalkádja. Gyümölcsöt és cipőt kínáló standok, mindenféle színű és méretű portéka, rengeteg ember: gyerekek és felnőttek, nők és férfiak, fehérek és feketék, fiatalok és öregek – mindez bábeli zűrzavarban kavarog, egy új világ tárul ki Leon szemei előtt. Viszlát, unalom! Isten hozott, izgalmas élet!

Folytatás következik!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s